http://3.bp.blogspot.com/-HpMaH6aEJ9Q/U5GHmyjlr8I/AAAAAAABNXY/-0t6tQP8A8I/s1600/sailor_moon_crystal_promo.jpg

Nagyon régen volt már bejegyzés mangákról és animékről, melynek az a legfőbb oka, hogy az utóbbi időben nagyon eltávolodtam tőlük. Erre talán majd szentelek később egy külön bejegyzést. Viszont amire sohasem gondoltam volna, az az, hogy én erről a sorozatról valaha is blogbejegyzést fogok írni. Úgy látszik, tartogat még meglepetéseket az élet!

 

A sorozat 20. évfordulója alkalmából a Toei stúdió remake-et készített generációnk egyik legismertebb animéjéből, a Sailor Moonból, vagy ahogy a magyarok ismerhetik, a Varázslatos álmokból. Ennek megfelelően újrarajzolt sorozatot kaptunk, Sailor Moon Crystal címmel. A seiyuuk nagy részét lecserélték, de pl. a főszereplő hangja maradt a régi. Elég nagy várakozás előzte meg a sorozat első részét, ami érthető, hiszen egy olyan animéről van szó, mely a gyermekkorunk egyik építőkockája volt.

 

Magyarország, 1990-es évek második fele…

 

A rendszerváltás után már csak a piaci gazdaság határozta meg, hogy miből mennyit lehet behozni az országba, így korábban tiltólistás könyvek, képregények és filmek is bejöhettek. A televízió kínálata kibővült, és tengernyi új csatorna indulhatott el. Köztük volt az RTL Klub is, mely a Kölyökklubbal és a Disney-délutánnal hamar a gyerkőcök kedvenc TV-adója lett. Aztán jöttek az animék, melyekre még azok is nosztalgiával gondolnak, akik sosem lettek otakuk. Az RTL Klub manapság is tapasztalható inkompetenciája akkoriban még erősebb volt, csak mi nem vettük észre. Erre mindjárt bővebben kitérek.

 

 

Szépen el lehetett különíteni a műsorokat. A fiúknak ott volt a Dragon Ball, a lányoknak pedig a Sailor Moon. Mindkettő tökéletesen betalált, hiszen itthon is kult státuszt értek el, ahogy az egész világon. Én még arra is emlékszem, hogy a húgomnak volt egy sailor senshi jelmeze, melyet az unokahúgomtól kapott. Úgyhogy ő az óvodai farsangon metrózkatonát cosplayelt, hozzá illő jogarral. =) (Édesanyám annyira nem értett a kamera kezeléséhez, hogy a felvétel feléből semmit sem láttunk. Ugyanis nem kapcsolta le a kamera rögzítőjét, mikor visszatette rá a lencsevédőt.)

 

http://www.ixdaily.com/storage/upload/172/tumblr_n4p2u9is8o1se92eoo1_1280.jpg 

 

Amit akkor még nem tudtunk, az az, hogy az RTL Klub nagyon rossz minőségben tárta elénk ezeket a klasszikusokat. A szöveget franciából fordították és nem japánból, és az opengingek/endingek sem az eredetik, hanem a francia változatok voltak. A fordítás pedig még a körülményekhez képest sem volt jó. Magyartalan szövegek, felesleges lefordítások, oda nem illő mondatok és erőltetett színészi játék teszi keserédessé a nosztalgiát, arról nem is beszélve, hogy a szinkronstúdió állítólag kritikán aluli munkát végzett a hanganyag összeállításánál, ez pedig nagyon kihallatszik a visszanézésekkor. Ahol a japán eredetiben van valami háttérzene, ott nálunk némaság van, vagy nagyon le van halkítva. Utólagos utánajárással pedig könnyen kideríthető, hogy ezeket a szövegeket még át is írták, ami a Sailor Moon esetében még érthető is a leszbikus jelenetek miatt. (Ugyanezeket a hibákat a Pokémonnál, a Tokyo Mew Mew-nál de még a Narutónál is elkövették.)

 

 

Ez is bizonyítja, hogy a rendszerváltással csak az oroszok tűntek el, a magyarok hülyesége viszont megmaradt. (Van egy elméletem, mely szerint ha egy népet, mely szigorú szabályokhoz volt szoktatva, hirtelen felszabadít valaki, akkor az a nép bizony el fog állatosodni. Eddig tartja magát az elméletem.) Biztos vagyok benne, hogy a tömeggyártásra törekvő megbízók és a hozzá nem értő alkalmazottak rontották el ezeket az animéket, nem pedig a színészek. Csak azt tudták, hogy népszerű, és lehet rá építeni, az, hogy ez szar minőségű lesz, senkinek sem számított. Elvégre „csak gyerekek nézik, nekik meg mindegy”. Ez az egyetlen olyan dolog, melyre megvetéssel gondolok vissza, ha nosztalgiázom. A 90-es években kiadott könyvek nagy része is pocsék minőségben került elénk futószalagon, gyakran minimális vagy zéró szerkesztéssel, pocsék borítókkal és olyan minőségű papírral, amivel a seggem nem törölném ki. Azóta szerencsére megjelent az internet, és van lehetőségünk újranézni eltoszott kedvenceinket eredetiben. A különbség ég és föld, higgyétek el.

 

Mondjuk azt be kell vallanom, hogy bár érdekesnek tartottam már gyerek szemmel is a Sailor Moont, sosem voltam rajongója, és sosem jutott eszembe végignézni. Mai szemmel nézve meg pláne nem nézném újra a gyakran erőltetett humor, az állandó SD „poénok” és Usagi kreténsége miatt. A „super deformed” fejek mangában még okésak, de animében valahogy idegesítenek. Mégis, egyik ismerősöm kirakta facebookra az első részt angol felirattal, én pedig gondoltam egyet, rákattintottam, és végignéztem a Sailor Moon Crystal első részét. Nem volt véleményem róla, csak döbbentem bámultam magam elé. Utána jöttem rá, hogy nekem ez tetszett.

 

– Amivel a SMC először beszippantott, az a grafika volt. Félre ne értsetek, nem a régi rajz minőségét szidom, csak örülök, hogy Usagiék mangahűbb rajzolást kaptak. Sokan panaszkodtak a soványságukra, hogy most már nincs modell alkatuk stb. Engem nem zavart, mert tizennégy éves lányokról van szó, akiknek nem is kéne szexinek lenniük. Plusz Usagit aranyossá tették a nagyobb szemek. =)

 

http://www.toplessrobot.com/sailormooncrystal.jpg

 

– Egyik szereplő sem ment az agyamra. Egyelőre nem erőltetik túlságosan az SD-re építő vicceket, és bár Usagi még mindig sokat kiabál, valahogy már nem idegesít.

– Ez az átváltozós jelenet eposzi lett és KÉSZ! Valahogy idegennek találtam a régi transzformációhoz járó LSD-tengert és a zenét. Igaz, most meg egy giccsparádé az egész, de legalább „sailor moonosabb”, ahogy a háttérzene is. A CGI pedig növelte a meseszerűséget, az pedig nálam sosem gond, pláne nem egy science fantasy anime sorozatnál. Sokakat pedig éppen ez zavart benne, én konkrétan bekönnyeztem a gyönyörtől.

 

 (Elég gyorsan törlik ezeket a jeleneteket, szóval ha eltűnik a vidi, arról nem én tehetek...)

 

– Ezt nem tudom megmagyarázni, de valahogy hangulatosabbnak érzem. Jobban magával ránt.

 

Ha viszont építő jellegű kritikát kell megfogalmaznom, akkor az az openinget érinti. Az, hogy a Moonlight Densetsu eredeti változata lecserélésre került, még érthető, hiszen egy 80-as évekbe repítő zenét ma már nehezen hallgatna meg a megcélzott korosztály. Anno a Naruto első openingjénél is furcsa volt a 80-as rock feeling. DE! Annak az együttesnek, melytől a Toei vette a Moon Pride című számot, van egy egész jó kis feldolgozása a Moonlight Densetsuból. Nem értem, miért nem inkább azt vették meg hozzá? Egyszerre tűnhetett volna újnak és nosztalgikusnak az élmény. (Lentebb linkeltem a feldolgozást.)

 

 

Röviden összefoglalva: nagyon tetszett az első rész, és csak remélni tudom, hogy nem barmolják el. A Toeit ismerve erre sajnos meg van az esély, de a remény hal meg utoljára, ugye. =) Ha minden igaz, a Crystal sem fogja feldolgozni az egész mangát, de ha már fillermentes lesz, annak is örülni fogok. Minden esetre elkezdtem olvasni a képregényt, hogy képbe kerüljek a folytatásokat illetően. Kár, hogy csak kéthetente fog megjelenni egy rész. Jellemző! Tetszik egy anime, erre épp azt kell csigasebességgel tolni Mindegy, nem panaszkodom, mert legalább lesz mit nézni. Hajrá, Sailor Moon! =)

A bejegyzés trackback címe:

https://rondaar.blog.hu/api/trackback/id/tr676498613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DropTheWorld 2014.07.11. 18:07:44

Én is pont most írtam erről... :D a CGI-től kirázott a hideg. x)

Rondár 2014.07.11. 23:47:48

@DropTheWorld: Engem is, de engem pozitív értelemben. :)
süti beállítások módosítása