Hú, legalább ezer éve nem blogoltam már. Lássuk csak, mi történt röviden az elmúlt néhány hónapban!

Megszereztem az újságíró bizonyítványt, úgyhogy most már hivatalosan is zsurnaliszta vagyok. Ennek hátrányait is megtapasztaltam, ugyanis hiába töltöttem több hónapot két kiadónál, végül egyikhez sem vettek fel. De legalább az én életemből kimaradt a kávéfőző-gyakornok kaszt. Sok osztálytársam mondta, hogy velük aljamelót is végeztettek. Én a gyakorlatomat a Galaktikánál húztam le másfél évig, majd aztán a magát összeszedni igyekvő Ad Astránál töltöttem le a maradékot. Mindkettőt szerettem, mindkettőt más miatt.

Ahogy nézem a netes újságírói munkákat, sok helyre keresnek embert, de ezeket olyan feltételekkel, amelyeknek nem felelek meg.

– OKJ-s bizonyítványom van, ami nem felsőfokú.

– Az érdeklődésem és a szakértelmem a szubkulturális dolgokban merül ki, és nem értek a lakberendezéshez, a gazdasághoz és a politikához sem. Pláne, hogy politikailag nem pártatlan újságoknál elhelyezkedni ritkán szerencsés.

– Bejelentett munkát alig adnak fel újságíróknak. A legtöbb helyen külsősöket keresnek, nekem pedig már elegem van a NAV baszogatásaiból egy életre.

– „Legyél fiatal, de azért legyen minimum 3000 év tapasztalatod.”

Most megint úgy érzem magam, mint a szakmunkás sulival: feleslegesen csesztem el két évet. Keresek állást, küldök önéletrajzot egy csomó helyre, de mivel nincsen sok ismerősöm, ezért szinte kizárt, hogy bejussak egy normális helyre. Lehet, hogy kénytelen leszek más munka után nézni. Az Ad Astra továbbra is fizet nekem egy minimális összeget az online felület karbantartásáért, de az csak zsebpénz. Én rontottam el. Annyira hittem benne, hogy a könyvkiadásban megtalálom a helyemet, hogy csak ebben a szférában tevékenykedtem, és ki sem kacsintgattam más felé. Elég egyedül érzem most magam.

Azért viszont hálás vagyok az életnek, hogy megismerhettem ezt a kardos embert, és a háttérben mosolygó feleségét (azok a dobozok eléggé meg vannak lepődve).

Az egyetlen pozitívum, hogy megkedveltem az angol nyelven olvasást, és rájöttem, hogy számtalan előnye van.

– Gyakran olcsóbb.

– Csak te és a könyv létezik, nem te, a fordító és a könyv (mondom ezt úgy, hogy minden tiszteletem a fordítóknak).

– Nem vágnak több kötetre egy 1000+ oldalas regényt.

– Szélesebb a kínálat, mint magyar nyelven.

A jövőben majd szeretnék mesélni arról, milyen volt ennek a két kiadónak dolgozni, valamint beszámolok arról, hogy miket szeretnék csinálni hobbiszinten. Addig is, sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.