http://images.pushsquare.com/news/2013/05/dreamfall_chapters_the_longest_journey_could_be_coming_to_ps4/attachment/0/original.jpg

Mint azt többen tudjátok, a The Longest Journey című kalandjáték-sorozat a szívem csücske, és óriási hatással volt rám. Nagyon örültem neki, mikor megtudtam, hogy a – véleményem szerint – teljesen mellément Dreamfall után készül a harmadik rész, a Dreamfall Chapters: The Longest Journey. Most kijött az első fejezet októberben a játékból – Reborn címmel –, végigvittem, és hogy őszinte legyek… hát, nem ezt vártam öntől, kedves Tørnquist.

 

A Dreamfall Chapters fejlesztése nagyon sokáig húzódott (az előző epizód még 2006-ban jelent meg), így az, hogy egy nem valami sikeres előző rész után ennyit várakoztatják a közönséget, sejtet valamit. A huzavona egyik kiváltó oka az volt, hogy a Funcom nem akart már a single player játékaival foglalkozni, és inkább az Age of Conan és a The Secret World című MMORPG-ken dolgoztak. Épp ezért Ragnar Tørnquist megalapította saját cégét, a Red Thread Games-t, és a Kickstarter, valamint a norvég filmalap támogatásával megszerezte az induláshoz szükséges összeget. Akik régóta követik a fejlesztés munkálatait, azok rájöhettek, hogy valami nagyon nem stimmelt a projekttel. (Az RTG-s srácok egyébként egy túlélőhorroron is dolgoznak, mely Draugen címmel jelenik majd meg 2015-ben.)

 

Először epizodikus formában szerették volna kihozni a játékot, külön „könyvekként” tárva a játékos elé a Dreamfall Chapterst, de ezt elvetették. Én fellélegeztem, mert az epizódos módszert mindig utáltam. Jöttek a trailerek, a tesztvideók, és még azt is bejelentették, hogy egy párhuzamos, régi vágású TLJ játékon is dolgoznak, a The Longest Journey: Home-on, mely azt meséli el, mi történt Aprillel az első és a második rész között. Ez utóbbi címet egyébként még lelkesebben vártam, mint a Chapterst, később kitérek rá, hogy miért.

 

Teltek, múltak a hónapok, és mit ad Isten, bejelentették, hogy MÉGIS EPIZÓDONKÉNT ADJÁK KI A JÁTÉKOT. Ez instant facepalm volt, hiszen a Half Life 2 epizódjai óta tudjuk, mennyi ponton hasalhat el egy ilyen ötlet. A sztorit is átírták, módosították, így ismét a homlokomra csaptam. Ennél már csak volt cikibb, mikor az oslói pride-ot hirdették Zoëval. A léc már nagyon rezgett, de legalább kilátásba került az első epizód megjelenése: október 21. Az eredmény viszont… nos, biztos vagyok benne, hogy a norvég fenomén bekattant.

 

A Dreamfall: The Longest Journeyben is problémát okozott az, hogy túlságosan is komolyra vették a figurát, ami a szereplők rovására ment. Annyira nem illeszkedett az első részhez a depresszív második, hogy az valami elképesztő. Nos, a bejegyzés innentől kezdve spoileres lesz, úgyhogy aki mindenképpen játszani akar a programmal, az fejezze be az olvasást!

237850_screenshots_2014-10-25_00028.jpg

 

Az első szereplő, akit irányíthatunk, az Zoë Castillo, az előző rész központi szereplője. Már lassan egy éve van kómában, a tudata pedig csapdába esett egy Storytime nevű rejtélyes világban. Eközben Starkban elterjedtek az ún. álomgépek, melyek az emberek álmait befolyásolják, a titkos funkciójuk pedig a gondolatok letapogatása. Ennek a használói isszák meg a levét, hiszen nem csak az édes álmok kelnek életre körülöttük, hanem a rémálmaik is. Az álomgépek az emberek tudatát beküldték Storytimeba, így Zoë, aki álmodóként képes mások víziójába férkőzni, afféle szuperhőst játszik, és segít az eltévedt elméknek felébredni. A csajnak sajna csak Storytimeban van hatalma, mely világosság gyújtásban, tudatolvasásban és időlassításban nyilvánul meg. A RTG átvett játékbeli mechanikákat a Telltale Games-től, melyek közé tartozik a döntéshozás fontosságának kiemelése.

jvsbtyiedkfyqasmsxd2.jpg 

A másik szereplő Kian Alvane, aki a második részben is irányítható volt. A hitevesztett azadi papharcos saját kivégzésére vár, akit egy rabtársa szabadít ki egy börtönlázadás közepén. Őnála jöttem rá, hogy a játékban meg tudunk halni, ha nem vagyunk elég gyorsak némely helyzetben. A vicces az, hogy az ő története jobban érdekelt, mint Zoëé, mégis, kevés időre vehetjük át fölötte a kontrollt. De legalább kapunk egy menő steampunkos zárójelenetet.

http://i.kinja-img.com/gawker-media/image/upload/s--SwYC_5Uj--/c_fit,fl_progressive,q_80,w_636/fcz7ubnh3mpcahvlq3l2.jpg

http://33.media.tumblr.com/cd4148e032b03aa809b8e3e5b79c5f73/tumblr_ndv7ej5IW61txyw7no3_1280.jpgA párbeszédrendszer a Dreamfall Chaptersben. 

A harmadik szereplő Saga, a baba, akit meglátogat a Fehér Kin, és előadást tart neki arról, hogy nagy dolgokra hívatott. Megjegyzem: a baba kilétéről egy tonnányi pletyka kering már a neten. Ami bizonyos, hogy Saga Minden világok Házában született, pont abban, amelyikben Lady Alvane élt az első részben.

Dreamfall-Chapters-The-Longest-Journey-Video-Reveals-Europolis-2.jpg 

Mielőtt nekiállnék a negatívumok ismertetésének, előbb kiemelem a pozitívumokat. A grafika egész jóra sikerült, a játék első helyszíne például fantáziadús és szájtátós. Annak meg külön örültem, hogy az irányítás sem lett vészes. A lopakodás és a verekedés kikerült a játékból, ami azért jó, mert már a Dreamfallban sem tudták jól megcsinálni. Ennek ellenére is hangulatos a játék, és végre láttam benne azt, amit már nagyon régóta szerettem volna: olyan cyberpunk várost látni, ami nem amerikai vagy japán, hanem jellegzetesen európai. A starkos történetszál egy Europolis nevű gigavárosban játszódik, amit Közép- és Nyugat-Európa összeolvadásából hoztak létre. Épp ezért egyáltalán nem meglepő, ha mindenféle etnikum képviselteti magát a politikában, a médiában, a divatban és az élet minden területén, így előbb futunk bele osztrákokba, belgákba, franciákba, írekbe, szlovénekbe és csehekbe, mint amcsikba. Az utcai étkezdék sem gíroszosokból állnak, hanem sajtlevest, fűszeres sonkát, hurkát, kolbászt és efféle nyalánkságokat találunk meg a kínálatukban. A cyberpunknak más aspektusai is felbukkannak, például az Oculus Riftre emlékeztető álomgépre csatlakozott csövesek megtalálhatók a neontól ragyogó utcákon, akik a lelkület is eladták az álomvilágért. A másik gyakori jelenség a disztopikus hangulat, amit a mindenkit megfigyelni akaró EYE nevű bűnüldöző szervezet testesít meg.

dreamfall-chapters-book-one-reborn-pc_mac_168216.jpg 

Ennyit a pozitívumokról. A negatívumba kb. minden más belefér. A legsúlyosabb hiba mégis két dologban nyilvánul meg: a sztoriban és a szavatosságban.

http://www.gamersglobal.de/sites/gamersglobal.de/files/news/teaser/16/Dreamfall_screen04.jpg 

A Dreamfall Chapters első epizódja cutscenekkel együtt tesz ki KÉT ÓRÁT. Nem viccelek! Epizódonként KÉT ÓRA játékidő pedig rohadt kevés, pláne, hogy csak rossz dolgok derültek ki az első könyvecskéből. Például a játék az elején tudatja velünk, hogy Zoë szerelme, Damien meghalt, a barátnője, a hacker Olivia szintén „baleset” áldozata lett, nevelőapja sehol és az exével, Rezával lépett újra kapcsolatba. Ezen kívül minden jel arra mutat, hogy a Fehér Kin is meghalt, mivel szellemként jelenik meg Saga előtt. Ja, és a jelek szerint Aprilnek is kampec. ÍGY VAN, BASZKI! Aprilt az intróban gyászolják a szövetségesei, még a holttestét is látjuk! Hát beszarok, kedves Ragnar, nem hiszem el! Az egyetlen női protagonistát, akit az évek során maradéktalanul meg tudtam kedvelni, nem elég, hogy elcseszed a Dreamfallban, de ráadásul még ki is nyírod?! Van ennél lejjebb? Van: Zoë „elaprilesedik”, és nem áll jól neki. A befelé forduló, magát marcangoló Zoë Castillo most April stílusában lő el ironikus és szarkasztikus megjegyzéseket, amik nem teszik viccessé, pláne nem a Dreamfallban történtek után! A behozott új szereplők sem valami poénosak, kivéve Shitbotot, az üzemzavaros, repkedő robotot. Ragnar bátyó az első rész óta mintha elfelejtett volna karaktereket írni. A The Longest Journey mindegyik szereplője egyedi volt és vagy vicces, vagy érdekes. Azóta sem találtam párját videojátékokban annak a szereplőgárdának. Mondjuk annak örültem, hogy Crowboy – akiről Crow a nevét kapta – felbukkant, még ha csak mesterséges intelligencia formában is.

Tljh_facebook_banner.jpg 

Mondjuk én nekem ez alapból hülyeségnek tűnt, mármint a The Longest Journey folytatásának ötlete. Az a játék egy egész kerek volt, mi a fasznak kellett folytatni? És ha már folytatják, miért így? És miért kellett 7-8 évet várakoztatni a részek között? Ez az egész bűzlik! Épp azért várom jobban a TLJ: Home-ot, mert arról el tudom hinni, hogy tényleg a The Longest Journey folytatása lesz, hisz azután játszódik, hogy April elhagyta a Védelmező Tornyát. Az epizodikus formát az RTG nem tudja kellően kihasználni, ráadásul egy olyan játékkal akarják ezt meglépni, melynek a cliffhangerrel végződött befejezése után nyolc évet kellett várnunk a folytatásra! A program nagyon támaszkodik a 2006-os Dreamfallra, és mivel kizártnak tartom, hogy azt sokan a mai mainstream gamerek közül végig fogják tolni – pláne, ha az első részt sem ismerik –, nem nagyon fognak új rajongókra szert tenni. Csak a már meglévőek érdeklődését tarthatják fenn, de ahhoz viszont már több kell, kedves Ragnar. Jóval több!

A bejegyzés trackback címe:

https://rondaar.blog.hu/api/trackback/id/tr416842285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása